Nő:

„Hazudtál hónapokon keresztül!”

Férfi:

„Éppen azért hazudtam, mert szeretlek, és nem akartalak elveszíteni.”
(A szerepek felcserélhetők.)

Vajon mennyire fér bele egy kapcsolatba a hazugság?

Mit tesz magával a kapcsolattal?

Mi történik bennünk és velünk olyankor?

Nem szeretnék pálcát törni mások felett, vagy elítélni másokat. Talán nincs is olyan ember, aki ne került volna bele valamiféle hazugságba élete során. Ha máshogy nem, legalább önmagával szemben.

MÉGIS…

A hazugság a bántalmazás egy fajtája.

Melyben a becsapott fél az áldozat, a hazug pedig a bántalmazó. S olykor mindkét térfélen pattog a labda. Hol az egyik, hol a másik szerepben vagyunk.

Tulajdonképpen kit is szeretünk olyankor, amikor valaki hazudik nekünk?

Egy-egy, főleg tartós hazugság falakat emel, távolságot teremt. Elveszi az intimitást. Hogy elfogadjuk egymást, feltétel nélkül, szőröstül-bőröstül. Hiszen mindez csupán az álarcnak szól.

Elveszítjük a kapcsolat legfontosabb részét, az egység létrejöttének lehetőségét. Az összeolvadást. Azt, hogy kiszabaduljunk elkülönültségünk börtönéből. Hiszen csak azzal válhatok eggyé, akit tisztán látok, érzékelek. Akiben bízom, akinek feltétel nélkül odaadom magam.

Mindannyiunk lelkében van egy olyan rész, amelyik megérzi, amelyik rálát a hazugság árnyékvilágára. Megérzi, ha valami nem stimmel.

Ha pedig hazudok, a másik szeméből a hazug részem néz vissza rám. Gyakran éppen ezért én válok bizalmatlanná. Hiszen tudom magamról, hogy valami nincs rendben. Érzem. S ezt gyakran belevetítem a másikba.

A hazugság ott lappang, és néha a projekció miatt már nem lehet tudni, hogy honnan ered, s meddig tart az árnyéka. Ez az árnyék pedig kapcsolataink élő, eleven részét, mint a rákos sejt, kezdi el pusztítani.

Bizalmatlanságot szül. Sokszor tapasztalom azt pároknál, hogy például megcsalás és titkos kapcsolat esetén éppen az a fél válik egyre féltékenyebbé, birtoklóvá, aki félrelép.

Ugyanakkor a hazugság egy olyan gödör, amely aztán két emberen múlik, hogy feneketlen kúttá válik, vagy mérföldkő lesz a kapcsolat fejlődésében.

Ha két ember hajlandó levenni az álarcot, s anélkül újra elköteleződni, akkor a kapcsolat ugyan sérülékeny, törékeny, kiszolgáltatott, mint egy újszülött, mégis elevenné, élővé válhat újra. S addig meg nem tapasztalt lehetőségek kelhetnek életre benne.

De mi a hazugság és mi az őszinteség?